Fürdőkád beépítése már meglévő fürdőszobába.

Sokan gondolják úgy, hogy a 2-3 éve vásárolt zuhanykabin nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, a zuhanykabin kibontása után egy fürdőkádat szeretnének a helyére beépíttetni. Az interneten számtalan gyártó videója található, amin láthatjuk, hogy milyen egyszerű is a kád beépítése. Ide egy rögzítő pánt, peremekre egy kis tömítő paszta, a lábakkal beszintezzük, aztán hopp a helyére is toltuk a fürdőkádat. Az oldalát vagy felpattintjuk, vagy leburkoljuk és kész is a fürdőkád beépítése. Örül mindenki, hogy milyen gyorsan is megvan ez az egész kádas probléma.

A valóságban kicsit árnyaltabb a helyzet. Az interneten lévő oktatóvideók és a fürdőkádak készítői egy dolgot nem vettek figyelembe. A legyártott fürdőkádak mindegyike derékszögű sarkokat tartalmaz. A magyar építőiparban pedig nincsen derékszögre és egyenesre definíció. Nagyon kevés Magyarországon az a fürdőszoba, ahol derékszögű volna a fal. És itt kezdődik a probléma. Hogyan rakjuk be a derékszögű kádat normálisan egy nem derékszögű helyre? Ilyen esetben többnyire a még több szilikon és a vízzáró kádszegélyek - mellyel a nemkívánatos illesztési hézagokat lehet elcsalni- szokott a látszólagos, ideig, óráig megoldást jelenteni. Nem véletlenül írtam, az ideig, óráig kifejezést, ugyanis a vízzáró tömítő paszta egy idő után a hőingadozástól a kád apróbb mozgásától elválik a kád szélétől, vagy a fali csempétől. Egyes kádak szélei enyhén kifelé is lejtenek, ami azt jelenti, hogy a kád belső oldala a fali csempe felé lejt. Ebből kifolyólag tömítő pasztán szinte mindig áll a samponos habos, tisztítószeres víz, mely következménye a vízzáró tömítőanyag elöregedése, rugalmasságának megszűnése, rideggé válása.   

A vízzáró szegélyek szintén a kádtisztító szerektől, samponoktól, merevednek meg, vesztik el rugalmasságukat, vízzáró tulajdonságukat. Különösen igaz ez a sarkokban, ahol a két vízzáró szegély találkozik. Itt akkor sem lesz megfelelő vízzárás, ha a szegélycsík még csak most került beépítésre. A nem megfelelő vízzárásból adódóan következik, hogy a víz lassan beszivárog a fürdőkád mögé, mely során elkezdődik a fürdőszobát határoló falak folyamatos ázása, azok penészesedése, megjelenik a dohos állott szag az áztatott helyiségekben. A nyirkos falon keletkezett penésztől és a dohos szagtól kizárólag a teljes falfelület kiszárítása és a vízszivárgás megszüntetése után lehet megszabadulni.  

A fürdőkádak helyes beépítését úgy érdemes elvégezni, hogy először meg kell nézni azt, hogy van-e meglévő csempeburkolatunkban olyan sor, ami 53-60 cm körüli magasságban van. Ha igen. Akkor szerencsénk van, mert esztétikusan fog kapcsolódni a fürdőkádunk a már meglévő fali csempéhez. Ha nem akkor pech. Ezen fali csempe alatti csempesort végig le kell vésni, majd a falon maradt csempesor alatt a kád peremének egy hornyot kell kialakítani úgy, hogy a meglévő fali csempe ne sérüljön (esetek döntő többségében nem áll rendelkezésre pótcsempe). Ezután ebbe a horonyba kell a kád peremét beilleszteni, majd a meglévő csempesor aljához a kádat beigazítani, és megfelelő módon tömíteni. Az így beépített kád mögé nem tud a víz befolyni, nem alakulnak ki a már korábban említett kellemetlen jelenségek.